AME Törpesügerek Szekció

  • Betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • Betűméret csökkentése

Apistogramma panduro

Email Nyomtat PDF

 Apistogramma panduro Römer, 1997
(sp. "pandurini")


Már a neve is mosolyt csal az ember arcára. Nem kell nagy képzelőerő, hogy rájöjjünk, hogyan is nézhet ki?... Nem minden állatkereskedésben találkozhatunk vele, de azt sem állíthatjuk, hogy nagyon nehéz beszerezni belőle pár darabot. Valószínűleg
ezért is van, hogy hazánkban mára a legnépszerűbb törpesügérek közé került.  Lássuk hát, hogy mit érdemes tudni erről a népszerű „apisto”-ról.

  

   



Származását tekintve nem meglepő, de ez a faj is Dél-Amerikából, Peruból az Amazonasból származik. Ha még pontosabban szeretnénk ebbe belemerülni, akkor el kell mondani, hogy több (eddig) ismert lelőhelye is van. Az egyik a
Río Ucayali csatorna, amelyet általában említenek a szakirodalmak. Valamivel északabbra találunk még egy lelőhelyet, a Río Tamshiyacu csatornát. A tudomány és a technika is fejlődik. Ennek köszönhetően egyre több és több eddig ismeretlen helyet fedezünk fel. Egyre több besorolásra váró fajt találunk. Az interneten nem egy cikk fűződik a  "panduro"-hoz is.  Egy példa a közel múltból, hogy felfedeztek egy újabb változatot ennél a fajnál is. Erről már az oldalon lehetett olvasni.
Nem lenne meglepetés, ha az újabb és újabb természetben felfedezett "törzsek" mellett megjelennének az „extrém”, mesterségesen kitenyésztett változatok (ennél a halnál is) is.

Most pedig jöhet a szokásos ismert mondat: „ csak megbízható helyről szerezzünk be halakat”… azonban kicsit jobban gondolkozzunk el e mondaton. Első szempont az egyedek egészsége. Azok az akvaristák, akik nem most kezdték, biztosan beleestek már abba a csapdába, hogy az új hal láttán belelkesedve azonnal megvásárolták. Több esetben kiderült később, hogy hiba volt, mert halaik megbetegedtek, vagy akár el is pusztultak.
Második szempont a szakértelem. Nem hozzáértőktől vásárolt halról kiderül (vagy nem derül ki), hogy nem is ahhoz a fajhoz tartozik. Az ugyancsak steindachneri vonalba, és nijsseni faj komplexbe tartozó Apistogramma nijsseni például még a tapasztaltabb „apisto”-sokat is elgondolkodtatja, hogy melyik fajt is látja. Ezen problémák ellen pedig mégis csak az a bizonyos "megbízható helyről beszerzés" jelenti a megoldást.

Jöjjön a kicsit színesebb, és érdekesebb rész, a külső megjelenés leírása. Teste robosztus, enyhén megnyúlt és ovális. A hím 8cm, míg a nőstény 5cm nagyságot is éppen csak eléri kifejlett korában. A színezetre már a bevezetésben kitértünk. Megtévesztő azonban, hogy csak a nőstény „panda” mintás. A nőstény színe nyugodt állapotban - a többi Apistogramma fajhoz hasonlóan - egyszerűbb. Alapszínét inkább a csont színéhez lehetne hasonlítani. Teste oldalán fekete folt látható, ami némely esetben egészen a hasa aljáig is leér, sőt az egész hasát is befedheti. Farokúszójának szélén élénkpiros csík látható. Ívás után színei sokkal élénkebbé válnak, teste ekkor aranysárgává változik, fekete csíkjai pedig még sötétebbre. Ilyenkor valóban gyönyörű látványt nyújt.

A hím teste világoskékben csillogó. Farokúszójának szegélyét ugyancsak élénkpiros sáv díszíti, míg középen egy fekete sáv húzódik.
Párban, vagy társas medencében is jól tartható, más halakkal jól összeférnek. Agresszivitásuk csak íváskor mutatkozhat meg, mint általában minden sügérnél.
Tartása nem nehéz: a 7 pH, és 10-15 NK keménységű vizet is jól viseli, amihez fokozatosan hozzá lehet szoktatni, azonban legideálisabb a lágy - 2-4 NK -, enyhén savas - 5,5-6 pH - víz. A víz minőségére ügyeljünk, és próbáljunk minél hatákonyabb szűrést biztosítani, kerülve a túl erős áramlást.
A heti 15-20% vízcserét tartsuk be, ha szeretnénk, hogy halaink egészségesek legyenek.
A hőmérsékletet próbáljuk 24-26 °C között tartani. A növények miatt nem kell aggódnunk, mert nem bántják, sőt, a növények elengedhetetlenek abból a szempontból, hogy elegendő búvóhelyet biztosítsunk számukra. A talajnak csak a felső részét forgatják át táplálék után kutatva.

Táplálkozását tekintve nem válogatós, a legjobb az élő vagy fagyasztott eleség, de a változatosságot ne felejtsük szem elől (pl. artemia, cyclops, daphnia, fehér, vagy fekete szúnyog). Természetes élőhelyükön fő táplálékuk a plankton. Érdekesség, hogy minél több plankton eleséget fogyasztanak, annál élénkebb lesz színezetük.

Tenyésztésükhöz lágy és enyhén savas vizet készítsünk elő (5.5- 6 pH), mivel a kelési arány csapvízben sokkal kisebb. Akár külön, akár társas akváriumban tartjuk őket, helyezzünk el a medencében több lefordított fél kókuszdióhéjat, vagy virágcserepet, amelyknek belsejét a nőstény hamar elfoglalja és megtisztogatja ívás előtt. Ha minden jól megy, két héten belül le is rakja 60-80 szürke vagy akár borvörös ikráját (itt is nagy szerepet kap a táplálék). Színezete a fentebb említett módon élénkebb lesz. 24- 26 °C hőmérsékleten az ikrák a negyedik napon kelnek ki, és az elúszásig további négy nap szükséges. A nőstény ivadékgondozási ösztöne erős, ivadékainak kis csapatát terelgeti, őrzi. A hímet nem kergeti el az ívó helyről, sőt, néha az is besegít az őrzésben. Növekedése nem mondható gyorsnak. Az ivarokat 5 hónapos korukban lehet megkülönböztetni teljes bizonyossággal.


Összegezve, aki kicsit utána járt ennek a halacskának, az nem bánja meg ha beszerez pár példányt belőle!

 Szöveg: Peca, Gercsi

Fotó: Tom Christoffersen: Apisto sites


Utolsó frissítés: 2012 november 30., péntek 13:13  

Ázsia és Ausztrália

Észak-Amerika

Belépés / Regisztráció