A kereskedelmi forgalomból (díszállat kereskedések) medencéikbe került, tenyésztett példányok számára a neutrális közeli kémhatású , <14nk összkeménység alatti, 23-26 fok közötti hőmérsékletű víz megfelelő lehet, amennyiben azt rendszeres részleges vízcserékkel (hetente 2x30%) frissítjük, bomlástermék mentesen tartjuk, valamint a megfelelő hatékonyságú biológiai szűrés mellett ügyelünk arra is, hogy kedvenceink elegendő oldott oxigénhez jussanak (folyamatos szellőztetés). A vadon fogott (wf) példányok esetében -sajnos hazánkban egyelőre csak keveseknek adatik meg, hogy ilyen "kincseket" birtokolhassanak- lényeges, hogy a víz jóval lágyabb: <4-5nk (pl 90%esővíz+10% "bp-i" csapvíz keveréke), savanyúbb : pH 4.8-6 közötti legyen, amellett, hogy azt előzetesen" barnítottuk", huminsavakkal gazdagítottuk pl tőzeges filtrálással, és (vagy) egy adag tölgyfalevél, platánfa levél (kéreg) behelyezésével.
Az általam ajánlott minimális akvárium méret: egy pár számára: 35-40 liter, hárem (1 hím 2-3 nőstény) számára: 80-100 liter, társas -más fajokkal pl. pontylazacok- történő tartás esetén: >120liter. Érdemes azonban, szó szerint szem előtt tartani, hogy mint minden dél-amerikai törpesügérnél úgy az Apistogramma agassizii-nél is fontosabb kritérium a medence nagyobb alapterülete, mint annak űrtartalma (a terrárium szerű medencékben lényegesen jobban érzik magukat). Háremben való tartás esetén minden nőstény számára biztosítani "illik" egy legalább 15 cm-es sugarú reviert búvó/ikrázó hellyel ellátva. A revierek lehetőleg egymástól jól elhatároltak legyenek (pl a tereptárgyak, kövek, gyökerek, ill. növények segítségével).
A gyöngyházfényű törpesügér akváriumban történő tartására/gondozására többféle alternatíva kínálkozik. Berendezhetünk egy medencét -amennyiben erre indíttatást érzünk- külön a számukra, amolyan paludárium szerűen, a parti zónába pár nagyjából biotóp azonos növényt telepítve, a vízi zónát csak minimális mértékben növényesítve (úszó vízinövények). Aljzatnak -maximum 1 cm vastagságban- használhatunk, nagyon apró szemű kavicsot, illetve előzőleg kisavazott, alaposan átmosott kvarchomokot. A viszonylag vékony homokréteget (az apró szemű kaviccsal ellátott aljzat lehet jóval vastagabb is), azért tartom fontosnak, ugyanis a homokot a víz nem tudja kellően "átjárni" ezért ott idővel, a vastagabb homokrétegben oxigénben szegény környezet alakul(hat) ki, melyben ha elszaporodnak a denitrifikáló baktériumok (ők a nitrifikálókkal ellentétben nem a nitritet -NO2- oxidálják => NO3, hanem "végtermékként" ammóniát -NH3- képeznek), melyek miatt, egy éppen aktuális akvárium karbantartás (pl mulm eltávolítás stb) esetén, az aljzatot felkavarva, keserű tapasztalatokkal "gazdagodhatunk": tömeges elhullás szeretett törpesügér állományunkban. A medencét dekorálhatjuk pár mutatósabb fa félével, gyökérzettel (pl szőlőtőke),1-2 nagyobb kővel. Nagyjából, közel hasonló hatást elérhetünk "sima", nem paludárium szerű akváriummal is.
Amennyiben egy kicsit szabad kezet szeretnénk kapni a medence berendezésében, úgy az aljzat dekorációt kiegészíthetjük pár kókusz dió héjjal, platánfa kéreggel, egy fél marék éger tobozzal, tölgy-platánfa levéllel, kerámia halbujkálóval kis cserepekkel stb., és persze a vízi vegetációt is bővíthetjük pl Microsorium-mal, Jávai mohával, Gömbmohával.
Abban az esetben ha társas (vegyes) dísz akváriumba szánjuk az Apistogramma agassizii-kat, a berendezés, növények kiválasztása teljesen "szabadon választott", bár hozzátenném, hogy én személy szerint főként az alacsony illetve közepes fényigényű fajok, illetve a víz felszínén úszó növények ("árnyékoló hatás") mellett tenném le a voksomat, legfőképpen azért, mert apisto-ink a mérsékeltebb intenzitású megvilágítást kultiválják. A búvóhelyek, revierek megléte természetesen ebben az esetben is fontos kritérium.
Kezdő akvaristák részéről az egyik -hozzá teszem joggal- leggyakrabban feltett kérdés a gyöngyházfényű törpesügér esetében a más fajokkal történő társíthatóság -kompatibilitás- kérdése. Kezdjük a dolgot, első nekifutásra ott, hogy ha már társas medencébe szánjuk őket, úgy lehetőleg dél-amerikai , hasonló víz igényű fajok közül válogassunk. Nyilván sokaknak egyből az algázók, pontylazacok, más –törpe sügér fajok valamint sokunk kedvencei , a páncélos harcsák jutnak eszébe. Tapasztalataimból kiindulva, a mérsékelt aktivitású, nem túl "izgága" pontylazacokkal és a kereskedelmi forgalomban kapható algázók legtöbbjével megfelelő méretű medence, és elegendő búvóhely/ívóhely megléte esetén probléma mentesen tudnak együtt élni. Kicsit más a helyzet a Corydoras fajokkal. Ők a nap nagy részében az aljzaton , vagy annak közvetlen közelében tartózkodnak, illetve csapatosan szubsztrálják, forgatják azt eleség után kutatva, így ilyenkor óhatatlanul "be-betörnek" törpesügéreink revierjeibe, és ezen esetekben bizony megy az adok-kapok (főként az apistok ívása, ivadék gondozása idején), mely során páncélos harcsáink, az állandó, kergetés, csipkedés okozta stressz mellett komoly sérüléseket is szenvedhetnek. Aki látott már apistogrammás medencében félszemű, "hadirokkant" páncélos harcsát, az jól tudja miről is beszélek. Persze abban az esetben, ha viszonylag nagy alapterületű, megfelelő űrtartalmú akvárium áll a célra rendelkezésünkre, amelybe csak egy gyöngyházfényű párt tervezünk, a már korábban említett pontylazacok, algázók mellett, egy kisebb csapat, erőteljesebb felépítésű Corydoras paleatus, Corydoras sterbai ,"elférhet" mellettük. Más -törpesügér fajokkal az egy medencébe való tartásukat -erről akvarisztikai berkeken belül igencsak megoszlanak a vélemények- én személy szerint nem javaslom.
Az Apistogramma agassizii a természetben "ragadozó" életmódod folytat, főként az aljzatban,vagy annak közvetlen közelében élő, apró vízi szervezeteket, férgeket, rovar lárvákat, és egyéb gerincteleneket fogyaszt. Az akinek már volt dolga vadon fogott törpesügérrel, valószínűleg szembesült azzal a ténnyel, hogy hala csakis és kizárólag élő eleséget hajlandó -megesik hogy akár életciklusa végéig is- elfogadni, és inkább szó szerint éhen hal, mintsem fagyasztott vagy valamilyen műeleséget megegyen. Szerencsénkre a tenyészetekből származó halaknál nem ilyen "vészes" a helyzet. Tény, hogy törekednünk kell arra, hogy étrendjük döntő hányadát minőségi élő eleségek -Cyclops, apró Daphnia, röpképtelen muslinca, Tubifex (min. 1 hetet pihentetett!)- alkossák, de mivel a tenyésztett példányok egyáltalán nem nevezhetők válogatósnak, elfogadnak szinten minden, jó minőségű fagyasztott eleséget (Bosmina, apróra vágott Krill, vörös plankton, Artemia, Cyclops stb), és hetente 1-2 alkalommal -ha más nincs otthon alapon- megkínálhatjuk őket valamilyen "márkás", törpesügéreknek szánt műeleséggel is. Mivel a faj nemzettsége többi tagjához hasonlóan leginkább a gyomor és bélproblémákra érzékeny, ezért vörös szúnyoglárvát, illetve fagyasztott Tubifex-et semmilyen formában, semmi esetre sem szabad adnunk nekik! Aki ezt az "alap szabályt" mégis megszegi az később magára vessen. Itt megragadnám az alkalmat, hogy egy látszólag apróságnak tűnő, ám törpesügéreink egészségének megőrzése szempontjából -szerintem- sarkalatos kérdésre kicsit kitérjek. Ez nem más mint az etetés gyakorisága, illetve a alkalmanként felkínált táplálék mennyisége. Ha kicsit belegondolunk abba a ténybe, hogy halaink eredeti élőhelyükön nem kis idő leforgása, pár perc alatt veszik magukhoz a számukra szükséges, aznapi táplálék mennyiséget, hanem a nappali időszak nagy részében eleség után kutatnak és amennyiben találnak némi táplálékot azt alkalmanként elfogyasztják, könnyen rájöhetünk arra, hogy a napi egyszeri "jól lakatásos" etetés nem éppen a legoptimálisabb módja takarmányozásuknak. Szerintem ha az ember kicsit jobban odafigyel, és pár perccel több időt szán naponta kedvenceire, (természetesen abban az esetben ha erre módja, ideje van) nyugodtan bevezethet egy napi 3-4 alkalmas etetési szisztémát, alkalmanként mindig csak igen keveset, és mindig más táplálékot felkínálva halainak.
Bár a gyöngyházfényű törpesügér társas (vegyes) akváriumban is -amennyiben adottak erre a feltételek- gyakran ikrázik, sőt kisebb csapatot is felnevelhet, lényegesen szerencsésebbnek tartom -leginkább akkor, ha több ivadékot szeretnénk megmenteni a "szomszédok" gyomrától- ha a párt (háremet) egy külön a számukra berendezett,35-50 liter űrtartalmú akváriumban igyekszünk ívásra bírni. A sikeres szaporítás egyik alappillére a lelkiismeretes, minőségi takarmányozás. Ahhoz, hogy halaink megfelelő tenyész kondícióba kerüljenek -véleményem szerint- elengedhetetlen, hogy étrendjük, mintegy 70%-ban élő eleségből álljon. Különös tekintettel igaz ez a kis nőstényekre, hisz "jó minőségű" ikrát, ergo egészséges ivadékokat csak fagyasztott+műeleségek kombinációjával etetve nem képesek produkálni, az ívási hajlandóságról már nem is beszélve. A másik, legalább annyira fontos alappillér az ikráztató(tartó) medence vize. A víz összkeménysége ne haladja meg a 3-4 nk fokot (esővíz+csapvíz 9:1 aránya), kémhatása a pH 4.8-6 intervallumba essen (egy fél marék égertoboz behelyezésével, ill tőzeges vízkezeléssel ez könnyen elérhető), a hőmérsékletet a kezdeti 23 C fokról lassan emeljük fel kb 26 C fokosra. Szűrésnek bőségesen elegendő egy dupla pipás, légpumpával meghajtott szivacs szűrő. Az ívás előkészületeit könnyű észrevenni. A pár, de leginkább a nőstény tisztogatni kezdi a kiválasztott ikráztató szubsztrátumot (cserép, kókusz, ikráztató iglu, stb). A kis nőstény az ívás idejére sárga színű "ruhába" öltözik, has alatti úszói ("kezei") koromfeketévé válnak. Magára az ikrázásra rendszerint a kora reggeli órákban kerül sor. Az ikrák rendszerint a cserép oldalára, "mennyezetére" kerülnek. Számuk 20-120! közötti lehet (főként a nőstény életkora függvényében). Színük -ebben halaink, korábbi takarmányozása is szerepet játszik- a sötétebb szürkés árnyalatútól egészen a mélyvörösig terjedhet. Az ikrákat a nőstény gondozza, folyamatosan tisztogatva, legyezgetve őket (oxigén ellátás) eltávolítva az esetleg penészesedésnek indultakat/terméketleneket. A hím eközben a területet védi (hárem esetén egy másik nősténnyel is leívhat!). A 25-26 C fokos vízben nagyjából 3-4 napon belül számíthatunk az ikrák kelésére, további 3-4 napot vesz igénybe a szikzacskó felszívódása. A lárva stádium leteltével, az elúszáskor a nőstény elővezeti az ivadék csapatot. Megkapó nem minden napi látvány ahogyan "egyengeti útjukat" miközben a porontyok eleség után kutatnak. Mivel viszonylag "nagyok", már az elúszás napján képesek elfogyasztani a sórák lárváját. Napi 3-4x etetéssel, napi kis mértékű 10% vízcserékkel viszonylag gyorsan, egyenletesen, szétnövés nélkül fejlődnek, így hamarosan áttérhetünk a Cyclops, vágott Tubifex etetésére. A jó növekedési erélyük kiaknázására érdemes, az ívástól számított 4 hét múlva, egy nagyobb 80-100 literes űrtartalmú, nevelő medencébe áthelyezni őket.
Tény, hogy a gyöngyházfényű törpesügér nem a legkönnyebben tartható/gondozható faj, azonban bátran tudom őket ajánlani "II. próbálkozásra " azon akvarista társaim számára, aki korábban már sikeresen "Megbirkóztak" Kakadu törpesügér (Apistogramma cacatuoides), esetleg Pillangó tarkasügér (Mikrogeophagus ramirezi) tartásával, szaporításával.
Szöveg: Rain
Fotók: Peca
