AME Törpesügerek Szekció

  • Betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • Betűméret csökkentése
Címlap Enneacanthus Enneacanthus

Enneacanthus

Email Nyomtat PDF

Az Enneacanthusok az Észak-amerikai naphalak családjának (Centrarchidae) egyik neme. Három kis díszsügér faj tartozik a nemzetséghez (nemhez), átlagos méretük a természetben 9-10 cm. Viszont az akváriumokban ennél lényegesen kisebb példányokkal lehet találkozni, a különböző variánsok kifejlettkori átlagos mérete 5 cm körül van. Itt meg kell jegyezni; hogy két Enneacanthus faj Pennsylvania -ban kihalófélben lévő (Critically Endangered) fajoknak minősülnek (Pennsylvania Natural Heritage Program), és lassan már a floridai félszigeten is annak számítanak. Ezért, mivel nincs 'utánpótlás' (vérfrissítés), az európai akváriumokban tenyésztett Enneacanthusok egyre kisebbek lesznek (ami nagyrészben a "szabályozatlan beltenyésztés" számlájára írandó), -ez különösen érvényes a "tőzeg"sügérre és a sávos naphalra.



° Enneacanthus obesus (Girard, 1856). Szinoníma neve Pomotis obesus Girard, 1854 (sávos naphal)
Fotó
A nemzetség (nem) típusfaja. Elterjedési területük kiterjed az Egyesült Államok keleti partvidéke mentén a kanadai határ közelében fekvő New Hampshire -től a floridai félsziget déli részéig.

° Enneacanthus gloriosus (Holbrook, 1855). Szinoníma neve Bryttus gloriosus Holbrook, 1855 (kékpöttyös naphal) Fotó
Megtalálhatóak az egész floridai félszigeten, egészen az északon fekvő New York államig, valamint a Mississippi folyórendszerben.

° Enneacanthus chaetodon (Baird, 1855). Szinoníma neve Mesogonistius chaetodon Baird, 1855 és Pomotis chaetodon Baird, 1855. (Feketecsíkos naphal, v. "tőzeg"sügér)
Két alfaja ismert: Enneacanthus chaetodon chaetodon (Baird, 1855) -Dél Carolina, valamint az Enneacanthus chaetodon elizabethae Bailey 1941 (Georgia és Florida).
Maga a faj megtalálható New Jersey-től egészen a floridai félsziget középső részéig, elterjedésének központja a Georgia államban lévő Flint folyó. Ez a kis sügérfaj Pennsylvania -ból szinte teljesen eltűnt (ez nagyrészben köszönhető a vizekbe került rovarírtó és gyomírtó szereknek). Egy, Maryland államban 2002 és 2006 között történt felmérés folyamán csak hat település közelében találtak feketecsíkos naphalakat, összesen 17 bányatóban. Ezeknek a tavaknak igen alacsony a kémhatása <4.9. A víz erősen savas jellege nyújthat talán menedéket a jövőben ennek az eltünőben lévő kis sügérfajnak (a "tőzeg"sügér azon kevés halfajok közé tartozik, amelyek toleránsak a víz kémhatásával szemben, -5.5 - 7.5 pH), és a vizsgálatok lezárásaképpen a feketecsíkos naphalat Maryland államban is veszélyeztetett fajnak minősítették.

Általános jellemzésük

Az Enneacanthus fajok megtalálhatóak kis tavakban, mocsarakban, patakokban és kisebb nagyobb folyókban, amelyek vize közepesen kemény 10-15 nK, kémhatásuk 7.0 - 7.5 pH, a hőmérsékletük 4 C. és- 26 C. fok között ingadozik. A természetben vízicsigák, zooplanktonok és vízben élő rovarok képezik fő táplálékukat.

A régi akvaristák egyik becses hala volt a hidegvízű tőzegsügér, mára eme hal 'értéke kissé megkopott (egy hal valós értékét nem az szabja, hogy milyen színes, hanem hogy milyen ritka). Ezért inkább itt van egy eredeti tőzegsügér leírás, valamikor az 1900-as évek elejéről:
"Teste igen lapos, korongalakú. Barnássárga alapszínét fekete harántcsíkok tagolják szét. Pikkelyei ráeső fényben szivárványszínűek. Az úszók világosak, csaknem színtelenek és halványan pettyesek, vagy márványozottak. A hátúszó harmadik és negyedik, vagy negyedik és ötödik sugara vöröses, hasonlókép a hasúszó első sugarai is. Alsóúszóját keskeny fekete sáv szegélyezi. Az idősebbek színezete nem annyira ragyogó és harántsávjaik is elhalványodnak. A csíkos díszsügér 10 cm-nyire nő meg. Hátúszóját 10 kemény és 10 puha, alsóúszóját pedig három csontos és 12 osztott sugár alkotja.
Hazája Új-Jersey és Maryland államok területét foglalja magában. Lassú folyású, úgynevezett “barna” vizekben, vagyis olyan folyókban és patakokban él, amelyek fenyvesekben haladnak keresztül. A fiatalok csoportokba verődve úszkálnak, az idősebbek ellenben a vízalatti bozótokban magányosan húzódnak meg. A csíkos díszsügér színezete és nyugodt természete miatt akváriumi halnak is jól beválik. A hőmérséklet iránt nem érzékeny, fűtetlen medencében is áttelel, sőt a fagypont körüli hőmérsékletet is kibírja. Eledel tekintetében annál kényesebb, de apránként hozzá lehet szoktatni mindennemű állati eredetű tápanyaghoz. A nemeket legkönnyebb ívás előtt felismerni. A karcsú példányok a tejesek, a termetesebbek az ikrások, amelyeken nász idején a csíkozottság is szembetűnőbbé válik. A csíkos díszsügér ügyes és szorgalmas fészekkészítő. Az ikrák kikeléséhez 18–20 C fokos vízben körülbelül két nap szükséges. Az ivadék teljesen átlátszó. Egy-egy fészekből 75-450 lárva kél ki. A nyolcadik naptól kezdve a legalkalmasabb eledel számukra a Bosmina. Gyorsan növekednek."

(törpös)

Utolsó frissítés: 2015 május 18., hétfő 16:20  

Ázsia és Ausztrália

Észak-Amerika

Belépés / Regisztráció