AME Törpesügerek Szekció

  • Betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • Betűméret csökkentése
Címlap Elassoma Elassoma

Elassoma

Email Nyomtat PDF

A nemzetséghez (nemhez) hét picike naphal tartozik, mindegyik endemikus faj az Egyesült Államok dél-keleti részén. Az átlagos kifejlettkori méretük 25-35 mm-es standard hosszúságú, megtalálhatóak mocsarakban, vízelvezető árokban, forrásvizekben, patakokban vagy lassan folyó folyamokban. Mindegyik fajra jellemző, hogy állkapcsukban apró kúpos fogak ülnek (Etnier és Starnes, 1993), a pikkelyeik cikloid alakúak. Átlagos élettartamuk az akváriumban akár három év is lehet, a természetben ritkán élnek egy évnél tovább.

 

 

° Elassoma zonatum Jordan, 1877.
A nemzetség (nem) típusfaja. A legnagyobb elterjedési területtel bíró Elassoma faj, sok színváltozata ismert. Megtalálhatóak az Egyesült Államok keleti partvidéke mentén, a Little Red folyóban Arkansas államban és a Rio Brazos folyóban - Texasban, valamint nyugat felé a Mississippi folyó vízgyűjtő területén egészen Illinois állam déli részéig. Dél-Illinois területén található egy sötétebb színezetű, és a törzsalaktól kissé eltérő mintázatú populáció, amelyet egyelőre Elassoma sp. néven jelölnek.

° Elassoma alabamae Mayden, 1993.
Egykor igen nagyszámú populációjuk élt Észak-Alabama mészkőhegyeinek barlangjaiból fakadó forrásvizekben. Azonban az intenzív növénytermesztés következtében a forrásvidék elszennyeződött, és a populáció összeomlott. A 90-es évek elején az amerikai Fred C. Rohde kezdeményezésére a Pyror vidék Természetvédelmi területté vált, így a forrásnaphal megmenekült a kihalástól (ez nagy részben volt köszönhető Pickwick Reservoir-nak is, aki a leírásokban megváltoztatta az élőhelyükre vonatkozó koordinátákat). A közelmúltig a forrásnaphal csak egy helyen volt található; az alabamai Beaverdam patak vízgyűjtőjén a Wheeler víztározó közelében, -ezt az új populációt David E. Etnier találta meg 1973-ban. Később ez a populáció volt az alapja, az amerikai Természetvédelmi hivatal
(US Environmental Protection Agency) által 2008 őszén indított fajmegőrző programnak, amelynek részeként 2009-ben 250 fiatal forrásnaphalat telepítettek vissza az eredeti élőhelyükre, és ezzel egyidőben November 24.-én kezdeményezték védelem alá helyezését (IUCN), mint veszélyeztetett fajt.

A Beaverdam patak 2010-ben

° Elassoma boehlkei Rohde & Arndt, 1987. [endangered IUCN, 1996]
A legkisebb Elassoma faj, az átlagos méretük csupán 19.3 mm (kevesebb, mint 1 inch). Két kicsi populáció ismert Észak-Carolinában a Waccamaw, valamint a Santee folyórendszer középső részeinek kis patakjaiból. A faj, a kihalás szélén áll!

° Elassoma okatie Rohde & Arndt, 1987. A nevét két jól hangzó Muskhogean indián szó, az 'oka és 'ateeh szavakból állították össze. Ez annyit jelent; "vízből származik". Dél-Carolinából három populációja ismert, az Edisto, New, és a Savannah nevű patakokból.
A közelmúltban egy újabb kis populációt fedeztek fel Dél-Georgiában egy vasútvonal melletti árokban. Az állományuk genetikailag gyenge és sebezhető. [vulnerable IUCN, 1996]

° Elassoma evergladei Jordan 1884.
A fajt egy Wilmington nevű farmer találta meg véletlenül a XIX. század elején egy floridai kis tóban a hínárok gyűjtése közben. Előfordulási helyei Dél-Carolinában a Cape-Fear folyó vízrendszere, az egész floridai félsziget és az Everglades-mocsár, valamint Nyugat-Alabama vízrendszeréhez tartozó kis patakok és öntözőcsatornák. A különböző helyeken élő populációk alapszínezete és mintázata más és más. (A teljes leírás elolvasható az Akvárium Magazin 1993/3. számában)

° Elassoma okefenokee Böhlke, 1956. Szinonima neve Elassoma evergladei orlandicum (Lönnberg, 1894)
Természetes elterjedési területük kiterjed Dél Florida kivételével az egész félszigetre, nyugaton egészen a Choctawhatchee folyó (nyugati populáció), és keleten a Waccasassa folyó (keleti populáció) vízrendszeréig. Az első okefenokee példányokat még a 19. század végén Lönnberg gyűjtötte a floridai Orange megye Páfrány nevű patakjából, valamint az Osceola megyében fekvő Kissimmee város körüli patakokból és tavakból, pl. Tohopekaliga tó. Ezeket a példányokat, mivel rendkívül hasonlóak voltak a fekete "törpesügérhez" (Elassoma evergladei), még E. evergladei orlandicum néven írta le (Holotipus: Cornell collection, CU 68482-Gilbert, 1998; 254-255). Egykoron a floridai félszigetről még 74 lelőhelyről; patakokból, csatornákból és tavakból kerültek elő az okefenokee-hoz hasonló populációk. Sajnos ezek a korai felmérések, adatok és publikációk nagy része elveszett, - nem tartották fontosnak ezen anyagok közzétételét. Több mint ötven év telt el, mikor James Böhlke a Dél-Georgiai Okefenokee mocsár északi peremén lévő Kettle patakból gyűjtött ugyan olyan színezetű és mintázatú törpe naphalakat, mint Lönnberg a közép floridai Páfrány patakból. Ezen a Dél-Georgiai okefenokee populáción sokkal erősebben dominált a fajra jellemző irizáló türkizkék szín az úszókon és a test oldalain. Mivel az eredeti alfajnév, az Elassoma evergladei orlandicum nem került felhasználásra a nomenclaturában még 1899 után sem - mint érvényes név - ezért az önálló faji státust megkapva az új neve az Elassoma okefenokee lett. A Dél-nyugat georgiai Flint folyó vízgyűjtő területén 1998-ban felfedezet új okefenokee populácó, amelyek egész teste királykék (royal), vízkémiai adatai a következők; a víz világos-fehér színű és enyhén lúgos kémhatású = Elassoma cf. okefenokee - western form DSC03098.
(A teljes leírás elolvasható az Akvárium Magazin 2010/február-márciusi számában)

° Elassoma gilberti Snelson, Krabbenhoft & Quattro, 2009. Szinonima neve Elassoma sp. TJK-2009.
A fajnév eredete: a floridai Természettudományi Múzeum egykori Kurátora és Emeritusa, Dr. Carter R. Gilbert tiszteletére elnevezett faj. Élőhelyük kiterjed az észak-nyugat floridai Rio Flint, és a dél-nyugat Georgia-i Rio Ochlockonee folyórendszerekre, valamint az ugyancsak a floridai félszigeten lévő Panhandle nevű patakrendszerekre, amelyek beletorkollanak az Atlani-óceáni Choctawhatchee öbölbe. Közeli testvér faj az E. okefenokee. Már régebben is összekeverték e két fajt, amelyek morfológiailag (alaktani összevetés) nagyon hasonlók egymáshoz, azonban a farokalatti úszók kemény sugarainak számában eltérés van. Általában hét ilyen úszósugár van az E. gilberti-nél, nyolc az E. okefenokee-nél. Ezen kívül az E. gilberti teste kissé elnyújtott, és valamivel kisebbek a hát és a farokalatti úszók. A nőstények kopoltyúfedőjén a szemük alatt látható két, 'kötőjel alakú türkézkék színű rajzolat, ez viszont hiányzik az okefenokee nőstényéről. Ezeket a különbségeket alá is támasztotta a molekuláris analízis, ahol a mitokondriális RNS nyomvonalak között 12 fix különbséget lehetett kimutatni.

Szaporodás biológia és a tenyésztésük

A szaporodással kapcsolatos magatartásformák és viselkedésük mind a hét Elassoma fajnál többé-kevésbé egyforma. Egyik Elassoma faj hímje sem épít fészket íváskor. Magát az ívóhelyet és közvetlen környékét védik, az ívás után a hímek részéről semmiféle ikra vagy utódgondozás nem figyelhető meg. A hím és nőstény elassomid halak szorosan egymás mellett függőleges helyzetben, szinte fejen állnak az ívás ideje alatt a növényzet közt lebegve (Sterba, 1961). A lerakott ikrák száma a tenyészhalak korától és nagyságától függően 10 és 50 db között váltakozik. Az ikrák nem ragadnak (nincs ragasztófonaluk), nagyrészük lepotyog az akvárium aljára. Színük nincs, üvegszerűen átlátszóak. Az ikrák mérete 1,0-1,2 mm, kelési idejük 2,0-2,1 nap 23 C fokon. Ahogy kikelnek a petéből a hallárvák, kezdetét veszi a metamorfózis (átalakulás). A kezdeti stádiumban a kis ebihalszerű prolárvák standard hossza 3,2-3,4 mm. Szájuk nincs, szikzacskójuk jól látható, a szemük nem pigmentált. Láthatóak a kis melluszony kezdemények, a négy pár kopoltyú boltív és azok ritmikus mozgása. Az agyterület jól elkülöníthető a test többi részétől, a szívverés mértéke az okefenokee -nél 145-150 ütés/perc (Breder & Rosen, 1966). A prolárvák első légköri levegővétele a kelést követő 24. órán belül megy végbe, addig az úszóhólyagjuk üres.

A prolárvák fejlődésének van egy kritikus szakasza a kelést követő harmadik napon. Farris 1959 - ben kimutatta, hogyha rosszul tartják a tenyészhalakat, - kevés élő eleséget kapnak - akkor a prolárvák szikanyaga nem lesz elég a további fejlődéshez. Nagy lesz a lárvazsugorodási arány és visszafejlődnek, az elassomid lárvák elhullási aránya elérheti a 45-60%-ot. Viszont ha túlélik ezt a kritikus időszakot, a lárvák szeme már kezd besötétedni, a látás és fényérzékelés egyre fejlettebb lesz. Apró mellúszóikat már képesek "lebegtetni" és láthatóvá válik a picike farokúszó is. Egyre gyakoribbá válnak a gyors, rövid ideig tartó az úszáshoz hasonló kirohanások.
Ez a jelenség egyre gyakoribb, amíg az ötödik napon már képesek a vízben lebegni, - ekkor az elúszásuk megtörtént. Az elúszott kishalak hossza ekkor már több mint 4 mm. Az indító eleségük lehet Rotatoria vagy frissen keltetett sóráknauplius. A kishalak még rövidlátóak, csak azt látják, ami közvetlenül az orruk előtt van, ezért célszerű az akvárium vizét kissé mozgásban tartani erősebb levegőporlasztással, máskülönben éhenhalnak.

A kishalak fejlődése nagyon gyors az első két hónapban (40-60 nap), viszont utána a növekedésük megtorpan, érzékelhetően lelassul. Ez a jelenség az összes Elassoma faj ivadékaira is jellemző tulajdonság! Növekedésük csak 270 nap (9 hónap) elteltével indul újra, ekkor ugyan már éppenhogy elérik az egy centimétert, de bármennyire is meglepő, már ivarérettek. A kifejlett tenyészhalak és az ivadékok szinte állandóan a fenék közelében tartózkodnak, de ennek ellenére az etetésüket össze lehet hangolni. Nem kell attól tartani, hogy a tenyészhalaknak szánt Tubifex keresztbe lenyeli a pici ivadékot, - nyílván ez képtelenség. A tenyészhalak étrendje, mivel csak élő eleséget fogadnak el: apró Daphnia, Cyclops, Diaptomus, kisebb-nagyobb Artemia, illetve ennek naupliusa, néha osztályozott Tubifex, fekete vagy fehér szúnyoglárva és nagy ritkán apró kérészlárvák. Nem ajánlott eleségek: fagyasztott Cyclops, élő vörösszúnyoglárva, különböző ragadozó vizirovarok és viziherkentyűk, például szitakötő lárva, ászkarákok, stb.

Az Elassoma okefenokee ívása videón


 

(törpös)

Utolsó frissítés: 2015 május 18., hétfő 16:20  

Ázsia és Ausztrália

Észak-Amerika

Belépés / Regisztráció