Apistogramma baenschi
U. Römer, Hahn, E. Römer, Soares & Wöhler, 2004
Szinonima neve: Apistogramma sp. "Inka" (W. Schmettkamp)
2002. Júliusában egy érdekes cikk jelent meg a német DATZ akvárium magazinban, a japán Masatoshi Kuratsu tollából, egy igen dekoratív Apistogrammáról az A. sp. "Inkáról. Az új faj a perui közép Rio Huallaga folyórendszerből került elő.
A felfedezést követően Karatsu és néhány Japán társa újra elutazott Peruba, és feltárta a Tarapato városhoz közeli Rio Mayo folyórendszerhez tartozó kis őserdei feketevizű patakok élővilágát. Innen is előkerültek az új Apistogramma faj példányai, ez viszont különösen szokatlan volt, hiszen ezek a kis patakok 800 és 2.600 méteres tengerszint feletti magasságban találhatóak. Ez a környék jobban hasonlított az ázsiai hegyvidéki esőerdőkre, mint a jellegzetes dél-amerikai alföldi erdőkre.
A Kuratsu exp
edíciót követően, még ugyan abban az évben Oliver Lucanus egy újabb sp. "Inka" népességet talált a Rio-Shanusi folyórendszerben, az új változat neve lett az Apistogramma sp. "Inka 2". Az Apistogramma baenschi nagyon emlékeztett az Apistogramma nijssenire, és emiatt sokáig egy nijsseni formának is tartották (Apistogramma sp. "Nijsseni 2"), azonban a baenschi egyedülálló külön faj. Ezt Dr. Uwe Romer és társszerzői publikálták ugyancsak a német DATZ magazinban 2004-ben. Az új fajt a Römer kiadóhivatal igazgatójáról, Hans Baensch-ről nevezték el."
Az Apistogramma baenschi hímek kinézetük alapján ugyan eléggé hasonlítanak az Apistogramma nijsseni hímjeihez, azonban a két faj nőstényei már első látásra is szembetűnő eltéréseket mutatnak. A kifejlett hímek testhossza 5.5 - 6 cm, míg a nőstényeké 3 - 4 cm. A hím alapszíne kék, mellúszója sárgás. A nőstény alapszíne sárgásszürke, mellúszója fekete, szemén és testén függőleges irányban fekete csíkok haladnak át.
Az Apistogramma baenschi tartására leginkább az igen lágy (<4 nk), savanyú (pH 5.8-6), 25-26 °C-os, tőzegen keresztül szűrt víz a leginkább alkalmas. Érzékeny a bomlástermékekre, ezért a rendszeres, részleges vízcserék alkalmával az aljzaton felgyülemlett mulm réteget érdemes minden esetben eltávolítani.
Mivel viselkedése más fajokkal szemben békésnek mondható, ezért megfelelő méretű (80-100 liter közötti) medencében probléma mentesen tartható kis testű pontylazacok társaságában. Természetesen berendezhetünk külön a számára is egy 40-50 liter űrtartalmú, nagyobb alapterületű akváriumot is. Mindkét esetben a legfontosabb a baenschi-ik lakóhelye rendelkezzen néhány búvó/ikrázó hellyel (sziklákból, kövekből épített barlangok, kis cserepek, félbevágott kókuszdió stb.) A medence dekorálására használhatunk kiszárított platánfa és tölgyfa leveleket, platánfa kérget, szőlőtőke darabokat. Mivel eleség után kutatva szeretik az aljzatot forgatni, az lehetőleg nagyon apró szemű, "finom" kavics legyen.
Az Apistogramm baenschi etetése az élő és a fagyasztott díszhal eleségek a legmegfelelőbbek, de időnként adhatunk nekik jó minőség száraz tápot is. A legfontosabb, hogy minél változatosabb menüt állítsunk össze számukra kerülve a bél-gyomorproblémákat okozható vörös szúnyoglárvát, fagyasztott tubifex-et.
Amennyiben megfelelő körülményeket biztosítunk számukra ivarérettségük elérésekor megfigyelhetjük az ívást megelőző látványos udvarlásukat. Ilyenkor kedvenceink "hullámzó" mozdulatokkal pózolnak egymásnak, egyfajta "násztáncot" lejtenek. Az ikrákat egy a számukra szimpatikus búvóhely belsejébe rakják. Az ikrákat a nőstény gondozza, a hím a reviert őrzi. Az ívást követő 6-7. napon számíthatunk az ivadékok elúszására. Az első eleségük, mivel viszonylag nagyok, lehet a frissen keltett sórák lárva, vagy planktonozás alkalmával gyűjtött Cyclops nauplius.
A fiatal párok az első néhány alkalommal általában felcsipegetik saját ikrájukat és csak a később ikrázásaik sikeresek. Érdemes hagyni őket, hogy próbálkozhassanak, hiszen az ikrák elvételével lemaradunk arról a csodás látványról, ahogyan a szülők vezetgetik kicsinyeiket.
Szöveg: Gercsi
Fotók: Szentgyo, Lajcsi
Apistogramma baenschi nőstény az ivadékaival
