AME Törpesügerek Szekció

  • Betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • Betűméret csökkentése
Címlap Ambassidae Ambassidae

Ambassidae

Email Nyomtat PDF

Ambassidae (Chandidae)
üvegsügérek

Az Ambassidae családba kilenc nemzetség (nem) tartozik, melyeket összeköt egy ősi közeli rokonsági fok (sister group). Széles körben elterjedt halfajok, földrajzi eloszlásuk szerint megtalálhatóak Dél-Afrikában és Madagaszkáron, a Csendes-óceán nyugati partvidéke mentén előfordulnak Indiában, Észak Kínában, Tajvanon és Indonéziában; Borneó, Jáva, New Guinea, Vanuatu, New Caledónia, Palau, Ryukyu és a Fülöp-szigeteken, valamint Észak-Ausztráliában. Lates fajok, ami azt jelenti, hogy egyaránt megélnek édesvízben és brakkvízben egyaránt. Általánosságban elmondható, hogy kistermetű halak, átlagos testméretük 8-10 cm, - habár akad köztük nagyra növő faj, például a 20 centiméteres Parambassis gulliveri. A testük rövid de magas felépítésű, oldalról ellaposodott. Az oldalvonaluk kettéosztott, a pikkelyek alakja kerek (cycloid) és sima felületű, a kopoltyúfedő (Operculum) is pikkelyezett. A hátúszójuk ketté osztott, a farokúszójuk mélyen bevágott. A testük üvegszerűen átlátszó (a nagyobb testű fajok kivételével), a gerincoszlop és az úszóhólyag is jól felismerhető. Mivel az üvegsügérek olykor tömegesen fordulnak elő a partszakaszok mentén, ezért a biológiai kutatások kiváló alanyai.

 

Az Ambassidae család legnagyobb fajlétszámú nemzetsége (neme), az Ambassis Cuvier & Valenciennes, 1828. Huszonhárom kisméretű faj közül érdemes kiemelni magát a típus fajt, az Ambassis ambassis-t. E faj megtalálható Dél Afrika partvonala mentén, Kenyában, Madagaszkáron valamint Réunion és Mauritius szigetén. A másik afrikai faj az endemikus Ambassis natalensis, amely a Mozambikban lévő és Nyugat Indiai-óceánba ömlő Zambezi folyó torkolatvidékén honos. Ausztráliából két fajt lehetne kiemelni, az egyik a szintén endemikus mangrove üvegsügért (Ambassis marianus), amely New South Wales partvidéke mentén él. A másik Ausztrál faj az Ambassis agassizii Queenslandban a Murray folyórendszerben honos (keleti lakosság), míg Victoria államban, 1922-ben látták az utolsó példányt (az A. agassizii IUCN Vörös Listára felvéve, 1986). A többi Ambassis faj megoszlik a Csendes-óceán nyugati partvidéke mentén.

A teljes Ambassis fajlista:
Ambassis ambassis (Lacepede, 1802)
Ambassis gymnocephalus (Lacepede, 1802)
Ambassis nalua (Hamilton, 1822)
Ambassis dussumieri (Cuvier, 1828)
Ambassis thermalis (Cuvier, 1829)
Ambassis vachellii (Richardson, 1846)
Ambassis macracanthus (Bleeker, 1849)
Ambassis interrupta (Bleeker, 1852)
Ambassis urotaenia (Bleeker, 1852)
Ambassis buruensis (Bleeker, 1856)
Ambassis kopsii (Bleeker, 1858)
Ambassis productus (Guichenot, 1866)
Ambassis agassizii (Steindachner, 1867)
Ambassis agrammus (Günther, 1867)
Ambassis miops (Günther, 1872)
Ambassis macleayi (Castelnau, 1878)
Ambassis elongatus (Castelnau, 1878)
Ambassis marianus (Günther, 1880)
Ambassis muelleri (Klunzinger, 1880)
Ambassis jacksoniensis (Macleay, 1881)
Ambassis natalensis (Gilchrist & Thompson, 1908)
Ambassis buton (Popta, 1918)
Ambassis fontoynonti (Pellegrin, 1932)

Megjegyzés: a különböző Ambassis fajokat ránézésre még egy hozzáértő sem tudja teljes bizonyossággal megkülönböztetni egymástól, ezért az egyes belső tulajdonságok részletes ismertetése itt felesleges.

A Parambassis Bleeker, 1874 nemzetségre (nemre) jellemző a rombusz alakú forma, a jellegzetes sügérszerű (perciform) úszók és a félig átlátszó vagy áttetsző test. Előfordulási helyük Délkelet Ázsia; India, Pakisztán, valamint Indonézia, New Guinea és Ausztrália (betelepítés lévén). Ebben a csoportban találhatjuk az egyik legkisebb üvegsügér fajt, az alig 5 cm-es kis indiai üvegsügért a Parambassis lala-t, és a legnagyobbra növő fajt, a 20 cm-es Parambassis gulliveri-t. A tizenhárom Parambassis faj közül a nagyobbakat árulják a helyi piacokon élelmiszerként.

° Parambassis lala (Hamilton, 1822) szinonimája: Chanda lala Hamilton, 1822
Az indiai üvegsügér parányi, mindössze 4.5-5 cm-es kis hal, amelynek főbb ismertetőjelei a következők: teste oldalról igen lapos és e miatt egészen átlátszónak tűnik. Hátúszója két részre tagolódik; az elsőt két kemény sugár alkotja, amelyek közül az első rövid, a második ellenben igen hosszú. A pikkelyek igen aprók, az elülső kopoltyúfedő szegélye fűrészes, a kopoltyúfedőn nincs tüske. A kifejlett hímek teste aranysárga, úszóinak széle világoskék, a nőstények úszóin ez nem látható.
Tenyésztésük: a legkisebb ajánlott akváriumi méret minimum 40 liter. Szabadon ikráznak a vízinövények közé, viszont erős ikrarablók, ezért ikrarács használata javasolt. Az ívást elősegíti a vízfrissítés (csapvíz hozzáadása), a víz hőmérsékletének emelése, valamint a tervezett ivatás előtt a tenyészpárok elválasztása minimum egy héttel. Egy hímre több nőstényt is lehet számolni. A beikrásodott nőstényekben nem láthatóak az ikrák, ugyanis azok is teljesen víztiszták, átlátszóak. A mákszemnyi ikráikat a növények között szórják szét, amelyek azonnal odaragadnak bármihez, és vékony ragadós szálon lógnak, mint egy karácsonyfadísz (az ivatáshoz nem feltétlen szükséges vízinövény, megteszi jobb híján a perlonvatta is). Egy-egy ivás 200-300 ikrát is eredményezhet, a szülők nem törődnek az ikrájukkal és az utódjaikkal, semmiféle ikra vagy ivadékvédést nem lehet náluk megfigyelni. Az ikrából a hallárvák 24 óra múlva kikelnek, és újabb 3-4 nap múlva a kishalak elúsznak. Ennyi a szokványos üvegsügér tenyésztési leírás. Azonban van két ok, amiért nem szívesen foglalkoznak Magyarországon az üvegsügérekkel:
1). A nemeket nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól, főleg a fiatal állatok nem mutatják egyértelműen az ivari különbözőséget, például a nőstények úszói is lehetnek kékkel szegettek, és alaktani szempontból semmiféle különbség nincs a hímek és a nőstények között.
2). A kishalakat csak zooplanktonnal vagy fitoplanktonnal lehet 'indítani, - ez viszont egysejtűeket jelent, például a papucsállatka. Az elúszott kishalak szájnyílása annyira picike, hogy nem képes bekapni ennél nagyobb lényeket, és ráadásul a kishalak nem vadásznak (nem látnak jól), csak azt kapják el, ami a szájuk elé kerül.

° Parambassis pulcinella Kottelat, 2003
Ezt az új bizarr formájú új és igen szép üvegsügér fajt csak a közelmúltban írták le tudományosan, nagyon keveset tudunk még a természetes viselkedéséről. Ugyan rendszeresen importálni kezdték az elmúlt években, bár az ára még mindig igen magas. Sajnos ez a faj is arra a sorsra jut, mint megannyi Parambassis társa, - befestik. [Az üvegsügérekbe befecskendeznek pusztán üzleti alapon valamilyen változatos színű fluoreszkáló festéket, ami általában 6 hónapig marad a halban (Discoflipper). Ez a befecskendezés megöli a halak terjedelmes részét, míg más részük a fertőzés miatt pusztul el, és ezt a halak csak kis százaléka éli túl. Ez a folyamat kegyetlen és felesleges, ez nagymértékben csökkenti a halak életkorát is.]

A teljes Parambassis fajlista:
Parambassis lala (Hamilton, 1822)
Parambassis apogonoides (Bleeker, 1851)
Parambassis wolffii (Bleeker, 1851)
Parambassis macrolepis (Bleeker, 1857)
Parambassis thomassi (Day, 1870)
Parambassis dayi (Bleeker, 1874)
Parambassis gulliveri (Castelnau, 1878)
Parambassis confinis (Weber, 1913)
Parambassis siamensis (Fowler, 1937)
Parambassis altipinnis (Allen, 1982)
Parambassis tenasserimensis (Roberts, 1994)
Parambassis vollmeri (Roberts, 1994)
Parambassis pulcinella (Kottelat, 2003)

A Pseudambassis Bleeker, 1874 nemzetséghez (nemhez) négy kizárólag édesvízben élő faj tartozik, megtalálhatóak Pakisztánban, Indiában, a Himalája hegységben, Bangladesben, Mianmarban, Thaiföldön és Malajziában. Az átlagos méretük 8 cm. Legismertebb ezek közül a szintén indiai üvegsügér névvel illetett Pseudambassis ranga (Hamilton, 1822), szinonimája: Chanda ranga Hamilton, 1822.

A teljes Pseudambassis fajlista:
Pseudambassis ranga (Hamilton, 1822) (Chanda ranga)
Pseudambassis baculis (Hamilton, 1822)
Pseudambassis roberti (Datta & Chaudhuri, 1993)
Pseudambassis alleni (Datta & Chaudhuri, 1993)


A Chanda volt a legelső üvegsügér nemzetség (nem) melyet Hamilton állított fel 1822-ben. Egyetlen faj tartozik ide, a szintén indiai üvegsügérként emlegetett Chanda nama. Erre a fajra a kissé megnyúlt test jellemző, testmérete 10 cm. Ez is kimondottan édesvizű faj, megtalálható Ázsiában Pakisztántól Burmáig, tavakban, patakokban és az elárasztott rizsföldeken.

Az egyik legszebb üvegsügérek, közé tartozik a három Gymnochanda faj. Endemikus fajok, csak az indonéziai Szumátra és Borneó szigetén, valamint Malaysiában fordulnak elő. A hím Gymnochandák hát és az anális úszói erősen megnyúltak, méretük 5 cm. Máig ritka fajoknak számítanak Európában, akváriumi sikeres tenyésztésükről még nem számoltak be.

° Gymnochanda filamentosa Boeseman, 1957

° Gymnochanda flamea Roberts, 1994

° Gymnochanda limi Kottelat, 1995

Szintén három, 10 cm-es endemikus faj tartozik a Tetracentrum nemzetséghez (nemhez), a Tetracentrum apogonoides Macleay, 1883, Tetracentrum caudovittatus Macleay, 1883, szinonimája: Synechopterus caudovittatus (Norman, 1935) és a Tetracentrum honessi Schultz, 1945. Hazájuk a Délkelet Pápua Új-Guineában lévő Oro tartományban található Kokoda nevű falu. Itt található Pápua Új-Guinea legmagasabb pontja, a 2190 méter magas Mount Bellamy hegycsúcs. E fajok a hegyi patakokban élnek kb. 300-400 méteres magasságban, ennek megfelelően a víz hőmérséklete itt 10-26 C-fok. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján mind a három faj veszélyeztetett státuszt kapott.

Az ausztrál Queensland állam partvidékén, és Új-Guinea déli részén él az egyetlen Denariusa faj, a Denariusa australis (Steindachner, 1867), szinonima neve Apogon australis Steindachner, 1867 és Denariusa bandata (Whitley, 1948). Ez a legkisebb üvegsügér faj, átlagos méretük 3-3.5 cm. Megtalálhatóak Ausztráliában, a Darwin folyóban és a Burtons patakban, valamint a holtágakban. A D. australis hímek alapszíne ezüstszürke, és körülbelül 5 függőleges sötétebb sávok láthatóak az oldalakon. Azonban a hímek színezete azáltal változik, hogy mit esznek. Ennek megfelelően a testük átválthat például aranyszínűvé, az uszonyok hol lila, piros vagy gesztenyebarna színűvé válhatnak. Bármennyire is meglepő, de emiatt a D. australis az ausztrál általános iskolákban tananyag!

A Paradoxodacna nemzetségbe (nembe) szintén egyetlen endemikus faj tartozik, az átlátszóan opálos (fehér) alapszínű Paradoxodacna piratica Roberts, 1989. Nyújtottabb testű halak, testméretük átlagosan 9 cm, előfordulási helyük Borneó és Szumátra szigete. A borneói Nyugat Kalimantan tartományban található Danau Sentarum Nemzeti Park egyike a világ legnagyobb védettség alatt lévő tó rendszernek, teljes területe 1320 négyzetkilométer. A Nemzeti Park ezt a nemzetközileg védett státuszt csak 2006-ban nyerte el. A Danau Sentarum Nemzeti Park híres gazdag halfaunájáról, mintegy 240 faj található itt, köztük az ázsiai Arowana
(Scleropages formosus) és a bohóc Botia (Chromobotia macracanthus), valamint a Paradoxodacna piratica.

Egy különc zoológus

Egy skót orvos, botanikus és zoológus Francis Buchanan-Hamilton 1794 és 1815 között a katonai szolgálatát töltötte az indiai Bengálban. Ő volt akkor a sebésze az indiai főkormányzó Lord Wellesley-nek Calcuttaban, akinek a tulajdonában volt a város Alipore nevű botanikus kertje. A Brit Kelet-indiai Társaság 1807. szeptember 11-én kelt rendeletében utasította a főkormányzót, hogy térképezze fel Bengalt zoológiai, botanikai és etnikai szempontból. A feladat természetesen ismét Buchananra hárult és kezdetét veszi nemcsak India, henem a környező királyságok zoológiai szempontból történő feltárása is. Buchanan elsőként adott hírt az indiai Banda folyó halvilágáról, - itt 269 fajról számolt be, melyek közül 100 halfaj addig ismeretlen volt. Többek között leírja az arany márnát, a Puntius gelius-t. Feltérképezi az Indus és a Gangesz völgyét, az afganisztáni Helmand folyót, amely közös vízmegosztású folyó Iránnal. Leírja Nepál és a Himalája gazdag növényvilágát is. Sajnos Buchanannak a Helmand folyó völgyéből gyűjtött zoológiai anyaga nagyrészt elveszik, vagy elkobozzák - köszönhetően az indiai kiskirályoknak, elsősorban Tippus szultánnak. Az a néhány megmaradt anyag, ami a Helmand folyó állatvilágáról fennmaradt, "...az nem értékelhető, és a halnevek nagyon zavarbaejtőek." - mondta ezt egy évszázaddal később Buchananról India első, egyébként kiváló ichthiológusa Sunder Lal Hora 1933-ban. 1814-ben William Roxburgh lesz a felügyelője a calcuttai botanikus kertnek, és tovább nem tartanak igényt Buchanan szolgálataira. Ő visszatér Angliába, és 1822-ben közzéteszi botanikai és zoológiai leírásait Edinburghban, illetve Londonban. Buchanan újdonságnak számító latinosított halnevei eleinte sokkolják az akkori nomenclatúrát. Sok halfajt a Hindu mitológiai mesék alapján nevez el, például Tor tor, Colisa lalia, Badis badis, Chanda lala, Chanda ranga, Chanda nama. (A Chanda egy szörny neve a hindu mesékben, akit Chamunda Devi megöl, - ez a név szintén népszerű a hindu közösségek meséiben). Buchanan-Hamiltonról később egy Észak amerikai apró pontyfélét neveznek el, - Notropis buchanani E. Meek, 1896.

A Priopis üvegsügér nemzetség (nem) hovatartozása vitatott, így ez kimaradt.

Globális fájl használat
Danau Sentarum

(törpös)

Utolsó frissítés: 2015 május 18., hétfő 16:18  

Ázsia és Ausztrália

Észak-Amerika

Belépés / Regisztráció