AME Törpesügerek Szekció

  • Betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • Betűméret csökkentése
Címlap Apistogramma Agassizii vonal Apistogramma elizabethae

Apistogramma elizabethae

Email Nyomtat PDF

Apistogramma elizabethae Kullander, 1980.


Azoknak a lelkes akvaristáknak, akik már egy kicsit jobban belemerültek a dél-amerikai törpesügér fajok világába, biztosan ismerős az Apistogramma elisabethae neve. Ez a faj különlegesen szép színe miatt a legszebb "apisto"-k közé tartozik. Persze elmondható róla még elöljáróban, hogy lehetőleg  ne az első, "tanuló" Apistogramma faj legyen akváriumunkban.

Az
Apistogramma elisabethae-et először Kullander írta le. Kissé rendhagyó módon, hogy nevét Louis Kullander Agassiz második feleségéről, Elizabeth Cabot Cary Agassizről kapta. Európába először 1992-ben importálták (Németország).

Származási helye az Rio Uapes folyó vízgyűjtő rendszere, ahol a lassú mozgású, lágy, savas kémhatású vizeket lakja.

A hím 7-10 cm-es, teste kecses, karcsú, hátúszója megnyúlt, farokúszója "villás". Alapszíne szürke, kékes-zöldes csillogású. Testén vízszintes irányban sötét pigmentációjú csík halad végig. Ez alatt a sáv alatt szinte teste teljes hosszában narancssárga színű. Fejét türkizkék, csillogó apró foltok díszítik.

A kifejlett nőstény testhossza 6cm körüli. Teste zömök, úszói lekerekítettek. Alapszíne világosszürke, sárga csillogású, "lábai" az ívás idején feketék, fején és a fej környékén türkizkék foltok találhatók.  Íváskor színe erőteljesebbé válik, alapszíne aranyra változik, amelyet a pirosas, narancssárga árnyalatú has tájék még jobban kiemel.

Az Apistogramma elisabethae tartásához és eredményes szaporításához legmegfelelőbb a lágy (<4nk), savas (5.5-6 pH) , 24-26C-os víz. A vizet célszerű tőzegen keresztül szűrni, hogy barnás színű (kávé, teaszínű) legyen (savanyítja is), a vízbe került huminsavak hatására a halak aktívabb, "bátrabb" viselkedésűek lesznek. Azonban ha szaporítani nem, csak tartani szeretnénk őket, akkor sem szabad a víznek túl keménynek (<16nk) lennie és kémhatása se lépje át a neutrális közeli értéket (maxium: pH 7.8).

Mint minden Apistogramma faj igényli a rendszeres, részleges vízcserét. Ezen alkalmakkor távolítsunk el az esetleges mulm réteget, ürüléket, elhalt növényi részeket az akváriumból.


Viszonylag nagyobb méretű akvárium szükséges ahhoz, hogy gyönyörű színei érvényesülhessenek és viselkedése aktívabbá váljon (kis méretű medencében tartva a hím viselkedése nagyon agresszívvé válhat a nyugalmi periódusban a nősténnyel szemben). "Alap esetben" egy párnak célszerű minimum 60-80 literes akváriumot berendeznünk. Aljaznak apró szemű kavics, homok a legmegfelelőbb (maximum 1 cm vastagságban), mert előszeretettel forgatják át azt, apróbb élőlények, eleségmaradék, és más ehető dolog után kutatva. Fontos, hogy minél több búvóhelyet helyezzünk el az akváriumban. Érdemes sok növényt ültetni és pár kövekből épített barlangot készíteni számukra. Társas akváriumba csak hasonló víz igényű, békés halakkal társítsuk (pl.pontylazacok). Más Apistogramma fajok mellé, csak kimondottan nagy, sok búvóhellyel ellátott medence megléte esetén ajánlom őket.

Etessük lehetőségeinkhez képest minél változatosabban. Természetesen a legmegfelelőbb -mivel a természetben is ezt fogyasztják- az élő eleség lenne, de etethetjük fagyasztott eleségekkel is, néha ezeket kiegészíthetjük jó minőségű száraz táppal, persze kérdéses, hogy halaink alapvetően mit fogadnak el?
Kizárólag fagyasztott és műeleségeken tartva szín intenzitásuk, vitalitásuk és ívási hajlandóságuk jelentős mértékben csökken.

Egy akvarista barátom szavaival élve: "Csak az a törpesügér szaporodik akváriumi körülmények között tartva, amely minden tekintetben komfortosan érzi magát." Ez a megállapítás véleményem szerint teljes mértékben helytálló. Ha mindent az
Apistogramma elisabethae-eink számára optimális módon csinálunk (vízértékek beállítása, etetés, medence kialakítása stb.) és halaink és halaink elérik ivarérettségüket, akkor idővel joggal számíthatunk ívásukra. A látványos udvarlás során érdekes megfigyelésekre tehetünk szert: mindkét nem hullámzó szerű mozgásokkal, kifeszített úszókkal próbálja lenyűgözni párját, miközben színeik szinte izzanak (rendkívül "hálás" fotó és videó téma).  Az udvarlást követően, halaink a kiválasztott, biztonságos, alaposan megtisztított helyre lerakják 50-100 db ikrájukat. Az ikrák színe a szürkétől az egészen erőteljes vörösig változhat, ebben nagy szerepe van annak, hogy alapvetően mivel etetjük őket ( pl. a cyclops-sal való etetés során sokkal pirosabbak az ikrák). A kishalak 2-4 nap alatt kelnek ki és további 2-4 nap múltán kerül sor az elúszásra. Etetésüket apró élő eleséggel például frissen kelt artemiával érdemes megkezdeni (naponta 3x). Az ivadékokat általában mindkét szülő terelgeti, "vezeti", de előfordul, hogy a hím csak kimondottan a reviert oltalmazza, elzavarva onnan minden betolakodót. A szülők nagyjából 5-6 hetes korukig "szolgálják ki" kicsinyeiket, ezt követően érdemes az új generáció tagjait egy nagyobb méretű, hasonló vízértékű medencébe átköltöztetni.

Szöveg: Gercsi

Fotók: Rain

Utolsó frissítés: 2010 július 15., csütörtök 12:36  

Ázsia és Ausztrália

Észak-Amerika

Belépés / Regisztráció