AME Törpesügerek Szekció

  • Betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • Betűméret csökkentése
Címlap Monocirrhus Monocirrhus

Monocirrhus

Email Nyomtat PDF

Egy új folyami hal leírása az 1800-as évekből, a bécsi Természettudományi Múzeum Évkönyvéből v. 2: 325-471, Pls . 29-30.
Monocirrhus polyacanthus Heckel, 1840
Szinonimanév: Monocirrhus mimophyllus (Eigenmann & Allen, 1921)
Amazonasi levélhal

Nagy elterjedési területtel bíró halfaj, az Amazonas vízrendszerében a sekély vizű patakokban és a kisebb folyókban mindenhol megtalálhatóak (Peru, Brazil, Bolívia, Columbia, és Venezuela). Az élőhelyükön a víz lágy, 4 dGH alatti, enyhén savas kémhatású 6.5-6.8 pH, a víz hőmérséklete 23-27 C. fok. Kimondottan ragadozó faj, átlagos testméretük 8 cm. Furcsa, levélszerű megjelenése teszi érdekessé a fajt, ami az egyedülálló életmódjával függ össze. Nem úsznak a vízben, hanem a sodrással együtt haladva mintegy utánozzák a vízben lebegő elhalt levelek mozgását. Szájuk nagy és kinyitva tölcsérszerű, ez a tulajdonság segíti őket abban, hogy el tudják kapni a meglehetősen nagyobb zsákmányt is, beleértve a kishalakat, vízi rovarokat és más gerinctelen állatokat. Az alsó ajkukon látható egy kis kinövés, ami emlékeztet egy levél szárára (innen a név, 'levélhal). Oldalukat egy vékony, sötét, vízszintes vonal szeli át, a fejükön két hasonló sötét vonal is látható. Alapszínük aranybarna, melyet sötétebb barna szabálytalan foltok tarkítanak, azonban a színük a környezetük szerint változik (mimikri). A hátúszójuk tüskés, a farokúszó a hal jellegzetes fejjel lefelé történő 'úszása közben gyakran összecsukódik. A nemeket nehéz megkülönböztetni egymástól, alaktani és színezetbeli különbség nincs köztük, biztos támpontot a nőstények íváskor megjelenő tojócsöve adhat.

 

A polyacanthus első európai importja Németországban volt 1911-ben (Kropac), ennek ellenére máig ritka (átfutó vendég) fajoknak számítanak. Az amazonasi levélhalat nagyon nehéz akváriumban tartani, egyáltalán nem kezdőknek való faj. Mivel kifejezetten igazi ragadozó halak, ezért csak élő eleséget fogadnak el, - kishalat. Ezek nélkül nemhogy tenyészteni, de tartani sem lehet. A fiatal guppik, vagy más elevenszülő fajoktól származó kishalakkal történő etetésük csak akkor javasolt, ha nem idegen helyről származnak (mi magunk tenyésztjük), ugyanis a rettegett 'fishtuberculosis' napok alatt megöli a levélhalat.
Csak egy párt lehet tartani minimum nyolcvan literes, növényesített (Echinodorus) akváriumban. Magára vízre nem kényesek, viszont határozottan ajánlott a víz mozgatása. Társítani például a páncélosharcsákkal (Corydoras) lehet. Tenyésztésüknél a víz értékeit az alábbi értékekre nagyon is javasolt beállítani: a vízkeménység 4 dGH alatti, a kémhatás 5,0-6,5 pH, a hőmérséklet 25 C. fok körüli, tőzeges víz nem szükséges. A nőstények az ikrájukat felragasztják például egy elhalt levél aljára, az ikrákat mindkét szülő őrzi. A lárvák négy nap múlva kelnek ki, majd az ötödik napon elúsznak, ekkor kb. 5 mm. nagyságúak.

 

 

Johann Natterer

Egy osztrák természettudós, Johann Natterer a 19. század egyik legnagyobb zoológiai és ichthiológiai felfedezője volt. 1817-ben I. Ferenc osztrák császár férjhez adta lányát, Mária Leopoldina főhercegnőt I. Péter brazil császárhoz. A hosszú brazíliai utazásra felkérték kísérőnek a bécsi Zoológiai Múzeum két természettudósát, Carl Friedrich Philipp von Martiust és Johann Natterert. Az esküvő után a két bécsi természettudós még 18 évig Dél Amerikában marad és összegyűjtötte az évszázad legnagyobb zoológiai anyagát. Terjedelmes gyűjteményükkel 1835-ben tértek vissza és biztonságba helyezték azt, a bécsi Természettudományi Múzeumban. I. Ferenc császár egyszerűen megvette e páratlan gyűjtemény egy részét, amely tartalmazott sok madarat, növényt és rovart. Mint később kiderült, óriási szerencsére a tartósított haltetemek nem érdekelték I. Ferencet. Az 1848-ban kitört bécsi forradalom alatt a hofburgi tűzben ez a gyűjtemény teljes egészében elégett Natterer naplójával együtt. Az a páratlan gyűjtemény csak 60000 addig ismeretlen rovarfajt tartalmazott. Netterer nevéhez több mint 2000 halfaj leírása fűződik, olyan egzotikus fajokat írt le elsőként, mint a dél-amerikai tüdőshal, Lepidosiren paradoxa Fitzinger, 1837, vagy az amazonasi édesvizű ráják (Potamotrygon). Később elismerésként sok halfajt róla neveztek el, például Copella nattereri Steindachner, 1876, Farlowella nattereri Steindachner, 1910 és Corydoras nattereri Steindachner, 1876. Natterer gyűjteménye még hosszú ideig szinte kimeríthetetlen forrása volt a 19. század nagy ichthiológusainak, köztük a bécsi Zoológiai Múzeum preparátorának, Johann Jakob Heckel-nek is.

A nagy szájú

Monocyrrhus polyacanthus
Globális fájl használat: Suma Aqualife Park kiállítása "World of mimikri" (Konohauo: Monocirrhus polyacanthus)

(törpös)

Utolsó frissítés: 2015 május 18., hétfő 16:19  

Ázsia és Ausztrália

Észak-Amerika

Belépés / Regisztráció