AME Törpesügerek Szekció

  • Betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • Betűméret csökkentése
Címlap Apistogramma Regani vonal Apistogramma macmasteri

Apistogramma macmasteri

Email Nyomtat PDF

Apistogramma macmasteri Kullander, 1979

Aki már kutatott kicsit, hogy mely törpesügéreket lenne érdemes tartani otthon, az bizonyosan felírta a "halas napló"-ba az Apistogramma macmasteri nevet. Már csak gyönyörű külsejét elnézve is elgondolkozunk, hogy miért nem tartanak ilyen halat sokan? Talán attól tartanak az akvaristák, hogy kényes a tartása? Esetleg nehéz beszerezni? Vagy az ára túl magas? A legnagyobb probléma a beszerzéssel lehet, ha nem is úgy, hogy nem találunk eladó egyedeket. A gondot az okozza, hogy valóban macmasteri-t látunk-e? Tudniillik ugyanis, hogy természetes élőhelyén egy közeli rokona az Apistogramma viejita fajjal egy azon vízgyűjtő területén él. Ez a hely Dél-Amerika, Kolumbia, Rio Meta vízgyűjtő, mely területén két bejegyzett vad populáció ismert: A120 Apistogramma macmasteri (wild yellow), és az A121 jelű Apistogramma macmasteri (Rottrücken/ Red Shouldered), valamint a fent említett okból kifolyólag lehetséges, hogy a természetben is kereszteződött a viejitával, ezáltal létrejött egy "vad hibrid", az A122 Apistogramma cf. macmasteri/viejita. Erre mondhatjuk, hogy jó-jó, de ez mégis csak a természet műve. Nos, igen ezzel még nem is lenne gond, de a "lelkes" kísérletező akvaristák az akváriumban is keresztezték ezeket a halakat. Ha ez nem lenne elég, mivel közeli rokon a két faj és mindegyiknek több színváltozata ismert, így az is gondot okoz, hogy most valójában melyiket is látjuk? Többen állítják azt, hogy a viejita hátúszójának szegélye vörös és farokúszója "négyzet alakú", ellenben a macmasterivel.

Nos, ha már biztosak vagyunk abban, hogy milyen halunk is van, belenézhetünk az elméleti részébe is. Ez a hal viszonylag régóta díszíti akváriumainkat. Első tudományos leírás Kullander nevéhez fűződik 1979-ből. A kifejlett hímek a 7 cm-t is elérhetik, míg a nőstények csak 4- 5 cm- es teshosszal rendelkeznek kifejlett korukban is. Manapság, mint minden már kissé "beakvarizált" faj, itt is több színváltozatot kitenyésztettek már a tenyésztők (pl. Red- Mask). A még nem "túltenyésztett" halaknál a hím alapszíne ezüstbarnás, fején piros maszkot visel, farokúszójának két szélén piros csík húzódik végig. A nőstény egyedek egyszerűbbek, testük szürkésbarna, de ívási időszakban aranyszínt vesznek fel, mellúszóik feketékre változnak.

Tarthatjuk társas akváriumban békés hasonló igényű fajokkal, de berendezhetünk csak számukra is egy medencét. Legmegfelelőbb számukra, ha lágy (2-4nk), enyhén savas (6-6,5 pH), 24-26C vizet állítunk be nekik. Azonban ha csak tartani szeretnénk őket, akkor sem szabad, hogy túl kemény (<10nk) vizet használjunk tartásukhoz. Használjunk minél több növényt, sziklát, cserepet, kókuszt (stb.) akváriumunk berendezésekor. Kerülni kell a túl erős megvilágítást is. Ha ezeket betartjuk halaink sokkal bátrabbak lesznek, ezáltal pedig sokkal élénkebbek lesznek színeik. Elengedhetetlen a megfelelő táplálék is! Gondoskodjunk a változatos élő, fagyasztott, kiegészítve jó minőségű száraz eleségek változatosságáról! Többször felmerül az a tévhit, hogy az Apistogramma fajok rendkívül finnyásak minden eleségre. Valóban vannak példányok, melyek csak például élő táplálékot fogadnak el, azonban ha fokozatosan elkezdik már ivadékkorban például a száraz táppal való etetést, akkor azt is el fogja fogadni. Meg kell értenünk azt, hogy halaink a természetes élőhelyükön sem kapnak mű eleségeket, így ösztönösen visszautasítják, ha nem kezdjük el időben a szoktatást!

Fáradozásunk, annak érdekében, hogy mindent megtegyünk a halainkért, előbb-utóbb meghozza gyümölcsét! Megfigyelhetjük a heves udvarlásokat, melyek végül ahhoz vezetnek, hogy lesz egy kis csapat "mekmesterünk". Az ívás során a kis nőstény a hímet egy védett helyre csalogatja, ahol a megtisztított felületre lerakják 30-100 ikrájukat, melyek színe a szürkétől az egészen élénkvörösig előfordulhat (az etetéstől függően). A nőstény védi az ikrákat, míg párja a területet őrzi. Az utódok 3-4 nap alatt kelnek ki és további 3-4 nap az elúszás is. A kicsik apró élő eleséggel indíthatóak (pl. sórák). A szülők általában nevelnek, de előfordul, hogy a már túl beakvarizált halak rendre megeszik ikráikat. Azonban érdemes várni 2-3 ikrázást, hogy mesterségesen keltessünk, mert fiatal pároknál nem ritka az ilyen eset. Mindent egybevéve elmondható, hogy tartása és tenyésztése nem jelent nagy gondot a kissé már gyakorlottabb akvaristáknak, de a kezdő törpések is nyugodtan belefoghatnak tartásukba! Csak ajánlani tudom ezeket a dél-amerikai "kincseket".


Szöveg: Gercsi

Fotó: Lajcsi

Utolsó frissítés: 2010 szeptember 03., péntek 10:23  

Ázsia és Ausztrália

Észak-Amerika

Belépés / Regisztráció